Kovács-Hegedűs Krisztián | 2011.12.02 22:03
Ítélet nélkül
Julika, ha keresnek ebédelni mentem. - Igazgató Úr! Berke Úr érdeklődik, hogy át tudta-e nézni a beadott programját. - Julika! Ebédelni megyek, majd délután megnézem. -Ketten várnak Önre. -Várjanak, majd jövök. Ezzel Péter kifordult az irodából, kabátját lezserül vállára dobva már azon gondolkodott, hogy az ízletes olajban sült bárány, párolt zöldségek társaságában várja a közeli szálloda éttermében. Nehéz egy felső vezető élete, mások problémáival, gondjaival kell foglalkozni. Irányítani a munkát az elvárások figyelembe vétele mellett. A segítség otthonról érkezik. A család, a feleség az, aki védőhálót tart az ember alá, miközben szakadék felett táncol.
Az ebédet követően egy rövid egészségügyi séta a település dísztava mellett. Az évszak lassan őszbe fordul. A levegő csípős hideg, a felerősödő északi szél hűvös ölelése csontig hatol. A parkban az őszi avar szinezi a kitaposott utat, apró bogarak a levelek védő oltalmát keresik. A park állatai kutatját a nap vékony, éltető sugarait. Lassan Péter is végére ér a sétának és jól fűtött irodája oltalmát keresve gyorsítja lépteit.
A sarkon befordulva Péter meghőköl, mint a díjugrató ló a közeli akadály előtt. Egy fekvő, görcsbe rándult test jelent akadályt a tovább haladásban. Az Igazgató Úr, rövid hezitálást követően- a kabát is tiszta, cipő is rendben, hát igen egy felső vezető élete, tele van kihívásokkal, akadályokkal. Szép ez a mai nap. Az irodában a szükséges intézkedések megtörténtek, Berke Úr megkapta a jóváhagyást, a látogatók érdeklődése, kiváncsisága kielégítve. Menjünk haza.
Izabella, az igazgató jobbik fele mosollyal az arcán várja a kapuban férjét. - Szia kedvesem! Milyen volt a napod?
- A szokásos, de végre itthon vagyok! Töltsünk el együtt egy kellemes estét.
A pár csendesen elfoglalja helyét, lágy zene kísérete mellett a nappaliban. Egy-egy könyv kerül elő a polcokról, majd enyhén hűtött fehérbor kerül a kikészített poharakba. A kellemes légkör belengi az egész házat, kiscica mosdik egy bőrfotel árnyékánban, a kandalló apró lángnyelveket táncoltat, az asztalon még langyos pogácsa pihen apró fonott kosárban. Majd eljön a este, mikor a fáradt test, némán pihenésért kiált.
Reggel újra köd szállt a tájra. A nap vékony, kósza sugarai Pétert már az irodában találják. Az iróasztalon egy csésze teában négy kockacukor oldódik egy citromkarika társaságában, egy friss vajas zsemle mellett. A percek múlnak, -mint apró gyermek szája- megállás nélkül. A munka folyik, az igazgató levelet fogalmaz, diktál, egyeztet, bírál, nincs megállás. A délelőtt elrepül, és felváltja kérlelhetetlenül a délután. Péter leteszi tollát, megigazítja nyakkendőjét, jobb kezével hajába túr, majd kilép iróasztala rejtekéből. Julika, szól titkárnője felé. Ebédelni mentem, majd kabátját veszi, kalapját fejébe nyomja és gondolatban már máshol van. Egy szépen megterített asztalnál, ahol szilvával töltött csirkemell édes burgonyával várja éhes vendégét, majd tejszínhabos, mogyorókrémes palacsinta a megérdemelt kávé mellé.
Jöhet a séta, szitáló köd kiséri útján a gondolataiba merülő vezért. A vezetés nehéz súlya lassítja lépteit. Péter hamar beláttja, valami nincs jól, szorító érzés hatalmasodik el mellkasán. Hideg verejték fut végig homlokán. Majd, az izmok elnehezülten már nem engedelmeskednek az agynak, elsötétül minden. A megfáradt öreg tölgy az erős szélben megadja magát, gyökereit vesztve döl, míg nem az avarral borított talajon elnyeri nyugalmi helyzetét. Egy ember, ki a hidegben, kiszolgáltatottan várja megmentőjét. Csak néhány pillanat és két ifjú rohan a földön fekvőhöz. A fiatalok körbe néznek, de nem látnak senkit a parkban. Részeg, alkoholista disznó! Minek iszik aki nem bírja, majd a modat végén a fiatalabb lehajol Péterhez és zsebéből kiveszi a tárcáját. Kifordítja, a benne lévő papírpénzt egy mozdulattal zsebre teszi, a másik személy Péter óráját szemeli ki magának és mint aki nem először teszi, egy mozdulattal lecsatolja a bajba jutott kezéről. Majd, mivel a bátorságuk is a felszínre kivánkozik, még búcsúzóul lábukkal oldalba is kinálják fekvő áldozatukat. Péter ebből semmit sem érzett. Szomorú a lelke, mert tegnapi önmagát látja szemei előtt. Az emberek valóban ilyenek? Gondolatai e körül cikáznak, miközben a külső zajok egyre távolabbnak tünnek.
Kit hoztak be? Egy hatvan év körüli férfi a parkban találták, össze esett, mire kiértrünk újra élesztették, vérnyomása stabil.
- Ki találta meg?
- Egy hajléktalan a pokrócával és egy papírdobozzal takarta be, hogy ki ne hüljön a teste.
- Ennek köszönheti az életét, vigyék az ötös vizsgálóba, mellkas röntgen, vérkép és tegyék monitorra, ...