Fodróczi Tiborné | 2009.11.22 17:39

Nincs reménytelen helyzet

Nincs reménytelen helyzet

Egy reménybeli apa fel-le baktatott a kórház szülőszobájának előterében, kíváncsian várakozva, vajon gyermeke fiú lesz-e vagy lány.
Kinyílt az ajtó, és két ápolónő lépett oda a várakozó apához, anélkül, hogy ránéztek volna. Majd megérkezett az orvos, s egy pillanatig habozott, mielőtt a türelmetlen apát a bejárathoz intette volna.
- Mielőtt bemegy – kezdte a doktor –, el kell mondanom egy riasztó hírt. A gyermek fiú, és fülek nélkül született. A füleinek még a csökevényei is hiányoznak, és persze süket marad egész életére.
- Lehet, hogy fül nélkül született – kiáltott fel az apa –, de nem fogja süketen leélni az életét!

- Ne izgassa fel magát – felelte az orvos –, de hozzá fog szokni a gondolathoz; ezen a körülmények nem lehet változtatni. Az orvostudomány egyéb olyan esetekről is tud, mint az ön fiáé, de hallani még egyetlen így született gyermek sem tanult meg.
- Doktor úr, nagyra becsülöm az ön orvosi jártasságát, de bizonyos értelemben magam is orvos vagyok – egy olyan hatékony gyógymódot fedeztem fel, ami bármely emberi szükségletet ki tud elégíteni, jóformán tetszőleges körülmények között. E gyógymód alkalmazásának első lépése, hogy semmiképpen ne tekintsünk elkerülhetetlennek olyan tényezőket, amelyeket nemkívánatosnak tartunk. Itt és most közölnöm kell önnel, hogy a fiamat ért csapást sohasem leszek hajlandó megváltoztathatatlannak tekinteni.
Az orvos nem felelt, de az arckifejezésén tükröződő döbbenettől egyértelműen kiviláglott: „Te szegény ördög, bármennyire is sajnállak, rá fogsz majd jönni, hogy vannak olyan életkörülmények, amelyeket az ember kénytelen elfogadni.” Karon fogta az apát és bevezette a szülőszobába, ahol már várt rá az anya és a gyermek. Visszahajtotta a takarót, s csendesen állva várta, hogy az apa szemügyre vegye azt, amiről ő maga komolyan úgy gondolta, olyan ténye az életnek, „amit az ember kénytelen elfogadni”.
Gyorsan szálltak az évek. Huszonöt évvel később egy másik orvos mosolyogva lépett ki a laboratóriumából, kezében néhány röntgen-felvétellel. „Ez csoda! – kiáltott fel. – Megröntgeneztem ennek a fiatalembernek a fejét minden lehetséges szögből, és semmi olyasmit nem találtam, ami bármilyen hallószervre utalna. A vizsgálataim mégis azt mutatják, hogy hatvanöt százalékban normális hallása van.”
Az orvos New York City egyik ismert specialistája volt, s a kezében tartott röntgen-felvételek annak a fiatalembernek a fejéről készültek, aki kétségkívül süketen élte volna le az életét, ha nem lép közbe az apja, aki elutasította ezt a lehetőséget, s aki tett egyet-mást a természet e ballépésének helyrehozataláért.
Mindezek igazságáért már csak azért is kezeskedhetek, mert én magam vagyok az apa, aki még egy olyan természeti csapás gyógyíthatatlanságát sem volt hajlandó elfogadni, mint a fülek kialakulásának teljes hiánya.
Közel kilenc esztendőn át időm tetemes hányadát annak az erőnek az alkalmazására fordítottam, amely végül fiam normális hallásának hatvanöt százalékát helyrehozta. Ez elengedő volt számára az általános iskola, a középiskola és egy egyetem elvégzéséhez, olyan osztályzatokkal, amelyek a legjobb tanulók szintjének felelt meg. S lehetővé tette, hogy normális életet éljen, mindazon kényelmetlenségektől és zavaró tényezőktől mentesen, amelyeket a legtöbb süket embernek el kell szenvednie.
Miképpen volt véghez vihető ez a „csoda”?
Ki, vagy mi vette véghez a csodát, és mi ment végbe egy hallószerv nélkül született gyermek fejének belsejében, ami lehetővé tette az elégséges hallás kialakulását, s azt, hogy kielégítő életet tudjon élni?
Ugyanezeket a kérdéseket tettük fel a fül-specialistának. Íme, ezt válaszolta: „Kétségtelen, hogy az apának a fiú tudatalattija felé sugárzott lélektani direktívái arra indították a természetet, hogy az valamilyen újfajta idegrendszert rögtönözzön, amely az agyvelőt összekapcsolja a koponya belső falával, s így lehetővé teszi a fiú számára, hogy csontvezetéssel halljon.”

„Amikor azt mondod: ‘Feladom!’, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: ‘Egek, micsoda lehetőség!’” - H. Jackson Brown

 

Ódler Henrik segítségével tettem közzé, hogy ti is okuljatok.

Fodróczi Tiborné Margit

Kapcsolódó képek: